Egy hosszú hatótávolságú adó olyan eszköz, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy jeleket továbbítson nagyobb távolságokra. Ez ideálissá teszi az alkalmazásokhoz, ahol széles lefedettségi terület szükséges. A hosszú hatótávolságú adó képességét, hogy hosszú távolságokon át tudasjon jelezni több tényező is biztosítja. Először is, rendszerint magas teljesítménykimenettel rendelkezik. Nagyobb teljesítménnyel bocsátva ki a jeleket, az adó képes legyőzni azt a csillapítást, amely akkor keletkezik, amikor a jel a levegőn vagy más közegben halad. Ugyanakkor a nagy teljesítménnyel való működés során figyelembe kell venni a fogyasztást és a megengedett maximális kibocsátási szintekre vonatkozó előírásokat is. Az adóval speciális antennák is felszerelhetők. Irányított antennák például képesek a kibocsátott jelet egy meghatározott irányba összpontosítani, ezzel növelve a jel erősségét ebben a területben, és meghosszabbítva a hatótávolságot. Egyes esetekben parabolaantennákat használnak annak érdekében, hogy tovább javítsák az adó irányítottságát és hatótávolságát. A hosszú hatótávolságú adókat széles körben használják kommunikációs rendszerekben. Mobilhálózatokban az alapállomások hosszú hatótávolságú adóit használják a nagy földrajzi területek lefedésére, biztosítva, hogy a mobil eszközök fenntartsák a kapcsolatot hosszú távolságokon keresztül. Műholdas kommunikációban a Föld állomásokon található hosszú hatótávolságú adók jelennek meg, amelyek jeleket küldenek a világűrben keringő műholdakra. Ezeket bizonyos biztonsági és megfigyelési alkalmazásokban is használják. Például hosszú hatótávolságú mozgásérzékelő adókat lehet használni arra, hogy behatolókat érzékeljenek meg nagy körzeteken belül, például ipari létesítményeknél vagy katonai bázisoknál. Hosszú hatótávolságú adó kiválasztásakor olyan tényezőket kell gondosan értékelni, mint a szükséges hatótávolság, a továbbítandó jel típusa (például rádiófrekvencia, infravörös), valamint az üzemeltetési körülmények, hogy biztosítsák a legjobb teljesítményt.